Bujkál Benne ‘A művész’.
Gyönyörűen csomagol. A főzés ízvilágában tündérkedik. Igazi feminin módon táncol. Ízlésesen öltözik. Fantasztikus élmény olvasni a sorait, verseit, akárcsak levelezni Vele. És ahogy fest?!
Nem emlékszem az alkalom titulusára. Aminek mindenesetre megnyilvánulása a fenti – rám hangolódva és így, szárnyaló képzeletének teret adva – általa kézzel festett tányérka formájában manifesztálódott dísz. Túl a mindennapi látványon, magam előtt látom az aljára (nagyon visszafogottan) írt nevemet.
Apukámtól kaptam egyszer három bimbózó rózsát. Kiszárítottam, hogy megtarthassam, és méltóan a húgom tálkájára fektethessem őket.
Még hogy beszél-e… 🙂