Gondoltam megkérdezem Aput, emlékszik-e arra a gyerekkori ajándékra, amit nekem és az öcsémnek is készített. Ha behunyom a szemem, látom a kis halványzöld műanyag felületet – ami elfért a tenyeremben – egy kis rézszínű virág vonalaival… (Az öcsémé természetesen autót ábrázolt)
Így írtam az én mérnök apukámnak a minap – úgy 45 év távlatából – egy sms-t, faggatva Őt a részletekről.
Az érdeklődésem tárgyára – szintén sms-ben – terjedelmesen válaszolt, az alábbiakban olvasható szavakkal.
„NYÁK=Nyomtatott Áramkör.
Műanyag lap vékonyan rézzel befuttatva. Házilag az eljárás a következő: a kívánt ábrát (pl. nyomtatott áramkör rajzát) a rézfelületre visszük. Én hagyományos vasalóval intézem. Aztán az egészet sósav és higrogén peroxid elegyébe mártjuk, ami percek alatt lemarja a szabad rézfelületet, a rajz alatti rész megmarad. Érthető?”
„Persze Apuci, szeretlek! 😊” -írtam volna, ha mertem volna viccelődni.
Ma december 30-án, – így a távolból – újabb üzenetet kaptam Tőle, azaz a másik Énjétől.
„Elfogytak az ajándékok a karácsonyfa alól, egy csomag kivételével, kis csomag szerénykedik még mindig ott. Nézem közelebbről, mi van ráírva: Bea. Hát ez a Jézuska! Biztos nincs profilja a facebookon. Ha találkozunk, majd átadom 😘”
Mosolyogtam kívül-belül…