Emlékszem karácsonyra szerettem volna találni nekik (is) valami eredetit. Már az ősz elején neki szoktam látni az ajándék gyűjtésnek. Élveztem a ráhangolódást a másikra/másikakra. A szokatlan, formabontó, de esztétikus dolgok vonzottak.
Nincsenek gyerekeim. Ők hárman vannak, eltérő korosztály, fiú és lányok. Ez még inkább kihívást jelentett.
Aztán rátaláltam egy összefabrikálható, fa madáretető házikóra.
Majd írtam hozzá egy mesét, amibe a gyerekeket aktív szereplőként, néven szólítva bevontam.
Marci a veréb
/ez a címe/
És ha jobban belegondolok a történet, mint ajándék igazából rólam szólt. Marci kiesett a családi fészekből. És az először varázslatos, majd kiszolgáltatott állapot vezette vissza Őt a Fészekbe. Végül is, nem elhanyagolhatóan, a gyerekek aggódó támogatásának formájában.
Van még dolgom ezzel a ráhangolódással…